1802-ben Bonaparte Napóleon úgy döntött, hogy orvosolja Párizs rossz ivóvízellátásának problémáját. Jean-Antoine Chaptal, a város prefektusa azt javasolta, hogy a 16. századból származó, az Ourcq folyó (amely Párizstól mintegy száz kilométerre északkeletre ered) vízvezetékkel való ellátására irányuló projektet elevenítsék fel. A csatornát viszonylag gyorsan kiásták, köszönhetően az 1802 és 1825 között a borra kivetett új adóból származó pénznek. A csatorna fénykora a 19. századtól a 20. század közepéig tartott, amikor a forgalom igen nagy volt (nemcsak a város ivóvízellátása, hanem az áruk, az ellátmány és az építőanyagok szállítása is). Ma a Canal Saint Martin az év 363 napján van nyitva, és a párizsiak szívesen sétálnak (vagy akár piknikeznek) a már műemlékvédelem alatt álló partján.
