Pascal Allio, a francia kortárs tánc egyik vezető alakja 1988-ban kezdte pályafutását Christine Bastin társulatában. Művészi pályafutását jelentős együttműködések jellemezték, különösen Alexis Armengol rendezővel, a szerelem és az emberi kapcsolatok témáját kutatva.
Anne Minetti érzelmes interpretációjának és kivételes fizikai elkötelezettségének köszönhetően meghonosodott a kortárs táncéletben. Számos neves koreográfussal dolgozott együtt, többek között Claude Brumachonnal és Susanne Linke-vel a Bremen Tanztheaterben, és gyakran dicsérik, hogy előadásaiban képes ötvözni a technikát és az expresszivitást.
Az olimpiai játékok megnyitóünnepségén való részvételük története egyedülálló. Bár Pascal és Anne az életben egy párt alkotnak, úgy döntöttek, hogy külön jelentkeznek erre a rangos eseményre. Egyéni erőfeszítéseik kifizetődtek, hiszen több száz jelentkező közül mindkettőjüket beválasztották a műsorba.
A házaspár hatalmas meglepetéssel és örömmel tapasztalta, hogy a világ közel kétmilliárd fős közönsége előtt osztoznak a színpadon (a szerkesztő megjegyzése: 2.31 és 30 másodpercnél a France Télévisionhivatalos felvételén). Előadásuk a ceremónia egyik fénypontja volt, a közönséget kémiájukkal és művészi mesterükkel ragadták magukkal.
A kortárs tánc, amely képes komplex érzelmek kifejezésére és a kulturális határok átlépésére, tökéletes médium volt egy ilyen alkalomra. Pascal Allio és Anne Minetti előadása az olimpiai játékok megnyitóünnepségén a művészetet, a szerelmet és a művészi együttműködést ünnepelte a legmagasabb szinten, maradandó nyomot hagyva a nézők szívében világszerte.
