Calogero 2024. március 9-én a párizsi La Défense Arénában adott koncertje a zene és az érzelmek egyedülálló pillanataként marad emlékezetes. Este fél kilenckor, Marie Poulain rövid előzenekara után Calogero meglepő módon lépett a színpadra, nyugodtan lépett a zongorához a még mindig megvilágított színpad fényei alatt. A"Dénouement heureux", majd a"Si seulement je pouvais lui manquer" előadása, még mindig egyedül a zongoránál, magával ragadta a közönség figyelmét, amely először értetlenül állt, majd teljesen magával ragadta.
Az atipikus nyitány egy érzelmekben és meglepetésekben egyaránt gazdag műsornak adott helyet. Amint a fények lementek, Calogero csatlakozott zenésztársaihoz, hogy elkezdjeaz "A.M.O.U.R."-t, ami egy lélegzetelállító show kezdetét jelentette, amelyet egy innovatív fényjátékkal tarkítottak. A közönséget arra kérték, hogy a műsor előtt töltsenek le egy alkalmazást, és a Bluetooth-kapcsolaton keresztül minden egyes csatlakoztatott telefon a műsorral egy időben világított. Így ahelyett, hogy a koncertet a telefonjuk képernyőjén keresztül élnék át, a közönség hozzájárult az est vizuális varázslatához, teljesen elmerülve a pillanatban.
Calogero előadása egyik csúcspontot követte a másik után, Passi meglepetésszerű belépésétől a"Face à la mer" című számon a"Derrière ma fenêtre" című szám kinyilatkoztatásáig, ahol Calogero mesélt gyermekkoráról és a zenei kezdetekről, Échirolles-ban, a testvérével, mielőtt bemutatta nekünk a Korg 800DV-t, amelyen első szerzeményeit készítette. Minden egyes dal, minden egyes interakció a közönséggel egy újabb intimitást adott az amúgy is kivételes estének.
A Marie Poulainnel a"Le hall des départs" című dalban előadott duett egy érzéki és megható dimenziót adott hozzá, illusztrálva Calogero azon képességét, hogy a különleges bonyodalmak pillanatait teremtse meg. A Gaëtan Roussel-lel való együttműködés olyan számokban, mint a"La nuit n'est jamais noire", a legutóbbi albumáról, vagy a"J't'emmène au vent", a Louise Attaque együttes slágere, kiemelkedő pillanatok voltak, amelyek a művész zenei sokszínűségéről és nagylelkűségéről tanúskodtak.
Az est meglepetése kétségtelenül a ráadás volt, amelynek során Calogero elérzékenyülve nyilatkozott arról, hogy beteljesíti gyermekkori álmát, és hozzátette: "Ha nem kezdtem volna el zenélni, a második álmom az lett volna, hogy a Téléphone basszusgitárosa legyek!". És történetesen ma este Jean-Louis Aubert és Richard Kolinka is aközönség soraiban van! A két sztár csatlakozott hozzá a színpadon, és elmondták, hogy nagyon meglepődtek, amikor a koncert alatt sms-ben megkapták az ajánlatot. Jean-Louis gitáron, Richard dobon és Calogero basszusgitáron adta elő a "Ça, c'est vraiment toi" című számot, a tiszta rock egy pillanatát, amely villanyozta a közönséget. Ezt az eufóriát követően a művész visszavezette a hangulatot a mély intimitásba, amikor megosztotta a színpadot lányaival, Romyval és Ninával néhány megható akusztikus duett erejéig, mielőtt a"Si tu pass par là" mantrával zárta a koncertet.
A háromórás koncert során Calogero nem csupán kivételes zenei teljesítményt nyújtott, hanem életének egy-egy részletét is megosztotta, ritka és értékes kapcsolatot teremtve közönségével. A személyes anekdoták és a zenei megosztás pillanatai között a koncertet egy 40 000 fős aréna szívében is meghitt és felejthetetlen élménnyé varázsolta.
Ez a Calogero-koncert a párizsi La Défense Arénában kétségtelenül az élet, a szerelem és a zene ünnepe volt, amelyet egy igazán kivételes művész őszintesége és nagylelkűsége tett varázslatossá.
