1896. szeptember 10-én, csütörtökön egy példátlan méretű és erejű természeti és meteorológiai esemény söpört végig a főváros utcáin. Ez a tornádó, amely az első és egyben az utolsó volt, amely valaha is áthaladt Párizson, a Place Saint-Sulpice és a Parc des Buttes-Chaumont között áthaladva nagy anyagi károkat okozott és öt ember halálát okozta.
Párizst és az Ile-de-France régiót már több hete heves viharok sújtották, amelyek 1896. július 26-án egy különösen súlyos jégesőben csúcsosodtak ki, amely Montsouris és Belleville kerületeket, valamint Bois de Vincennes és Bois de Boulogne városrészeket sújtott. A vihar fákat döntött ki, virágágyásokat rongált meg, tetőket tépett le és kirakatokat tört be; a villamosközlekedést megzavarta az útra hulló fatörzsek.
Két párizsi nő, egy tizenegy éves kislány és egy húszas éveiben járó nő vesztette életét, az első egy mosóház összeomlásakor a 13. kerületben, a második pedig a Porte d'Ivry erődítmény tetejéről való lezuhanás következtében. De amit a párizsiak1896 nyarán a rossz időjárás csúcspontjának gondoltak, az valójában nem következett be.
1896. szeptember 10-én, nem sokkal délután 3 óra előtt Párizst ismét vihar sújtotta, de ez a vihar hamarosan sokkal ijesztőbb és drámaibb fordulatot vett, mint elődei. A 6. kerület szívében, az északi Luxemburg-kert és a Place Saint-Sulpice között tornádó alakult ki a bámészkodók döbbent szeme láttára.
A Fujita-skála szerinti EF2-es kategóriájú tornádó 220 km/h-s széllökésekkel egyenes vonalban halad a főváros északi része felé, a 6., 1., 3., 10. és 19. kerületeken keresztül. Áthaladt a Place Saint-Sulpice-on, elvette a Quai des Grands-Augustins-t , ahol fákat döntött ki és könyveket szórt a négy szélbe, átkelt a Szajnán, ahol több megrongálódott uszály végül elsüllyedt, és a Pont-au-Change-on keresztül elérte azIle de la Cité nyugati részét.
Ajobb parton az átlagosan 300 méter széles tornádó folytatta pusztító útját, elérte a Place du Châtelet-t, letépte a színház tetejét, elhaladt a Tour Saint-Jacques előtt, ahol lefejezett egy vízköpőt, majd a Rue Réaumur, majd a Rue de Turbigo felé tartott, mielőtt elérte a Place de la République-ot. De a jelenség nem áll meg itt!
Ezután a Boulevard Saint-Martin, a Boulevard de Magenta és a Canal Saint-Martin felé haladt, ahol egy nőt és gyermekét a vízbe dobták. A tornádó végül a boulevard de la Villette-en ért véget, áthaladva a Parc des Buttes-Chaumont parkon, de nem azelőtt, hogy pusztítást végzett volna egy közeli vidámparkban.
Az oszlop mindössze 3-4 perc alatt szelte át Párizst délnyugatról északkelet felé, 6,3 kilométert tett meg, és mindent elsöpört, ami az útjába került. Gesztenye-, szil- és platánfák törtek ki, tetők és lámpaoszlopok szakadtak le, sőt egy omnibuszt is felemelt és a járdára borított a szél ereje, ahogyan számos kocsit is.
De nem az anyagi kár volt az egyetlen szerencsétlenség, amit sajnálni lehetett: közel 70 párizsi súlyosan megsérült, sőt 5 ember életét vesztette, zúzódásokba és koponyatörésekbe halt bele, köztük egy Eyears nevű angol zsoké, egy 30 éves kocsis, Jean Portal, aki kocsijából kilökődött, Léon Vanderhagle, egy napszámos, akit a Boulevard Magenta sugárúton egy 300 kg-os ólomlemez zúzott össze, amely a változattól függően a tetőről esett le vagy borult fel, és Antoine Rouché, egy 5 éves kisfiú , akit a szél ereje felemelt és a Pont-au-Change korlátjához vágott.
Már másnap az önkormányzat takarítást szervezett Párizs utcáin, és 10 000 frankot különített el az áldozatok temetésére, az újságok pedig felkapták a témát, és összegyűjtötték a jelenség szemtanúinak vallomásait. A szalagcímek sok párizsi lakost meglephettek!
Valójában a tornádó a hevessége ellenére a fővárosnak csak egy kis részét érintette. A Le Figaro 1896. szeptember 11-i számában megdöbbentette: "A különös az, hogy ez idő alatt a Montmartre-on, a kilencedik kerületben, a Champs-Elysées-n, a Champ-de-Mars-on senki sem sejtette, hogy egy szörnyű ciklon pusztít Párizsban. Esett az eső, és ennyi volt. Négy órára a ciklon elvonult. Az égbolt megnyugodott. Az eső teljesen elállt.
Az 1896. szeptember 10-i tornádó az egyetlen ismert tornádó afőváros történetében, de egyben az egyetlen olyan tornádó Franciaországban, amely a kialakulásától a feloszlásáig kizárólag városi környezetben történt.
Hely
Place Saint-Sulpice
Place Saint-Sulpice
75006 Paris 6
Több információ
Ikonográfiák: Fejléc: RUE DES ARCHIVES/PVDE A ciklon kialakulása, place Saint-Sulpice. Mouligné és Redon urak rajza a természet után A Szajna rakpartok a forgószél átvonulása után, Georges Redon metszete Az 1896. szeptember 10-i tornádó Az eseményről beszámoló korabeli sajtókivágások.
