Párizs utcáin az Au Planteur homlokzata, a rue des Petits-Carreaux 10. szám alatt, továbbra is vitatott téma. Az 1984. május 23. óta műemlékként nyilvántartott kerámiafestmény 1890-ből származik, és egy fekete férfit ábrázol egy gyarmatosító fehér ember szolgálatában. A francia gyarmati korszak egyik kevés fennmaradt példája a fővárosban.
Az"Au Planteur" című illusztrációt egy 19. századi épület homlokzatán helyezték el egy "egzotikus termékeket" árusító üzlet reklámozására, amelynek fő árucikke a kávé volt. Abban az időben a "planter" kifejezés olyan gyarmatosítót jelentett, aki ültetvényt birtokolt vagy működtetett. Ma ez a festmény vitát vált ki, és sokkolja a járókelőket, felvetve a kérdést, hogy mi a jelentősége a párizsi köztereken.
A rue Montorgueil és a rue des Petits-Carreaux között tett sétánk során figyeltünk fel erre a különös illusztrációra. Ha felnézünk ezekre a különleges bájt sugárzó régi épületekre, ezt a gyarmati jelenetet láthatjuk, amely egy másik korszak tanúja.
Az örökség lelkes védelmezőjeként fontos, hogy megőrizzük ezt a freskót, de oktatási értéket is hozzáadva a művet történelmi kontextusba helyezzük. Az "Au planteur " felirat egy imperialista és gyarmati múltról tanúskodik, egy olyan történelemről, amelyet nem lehet megváltoztatni, de amelyre emlékezni kell.
Fontos, hogy ne felejtsük el történelmünk e sötét időszakát. Ahogy Jean-Claude Barreau és Guillaume Bigot fogalmazott a "Toute l'histoire du monde de la préhistoire à nos jours" című könyvében: "A franciák, sőt minden nyugati ember nagyrészt múlt nélküli emberekké, "immémorants"-okká váltak". E freskó jelenléte a közterületen magyarázatot igényel, hogy értelmet adjunk a képeknek és megkérdőjelezzük történelmünket.
Az "Au Planteur" tábla egyike annak a két tábla közül, amely a gyarmati korszakból még Párizsban található, a másik az "Au Nègre Joyeux", amelyet 2018-ban helyeztek letétbe, és amely a Musée Carnavalet gyűjteményébe került. E táblák megőrzésének vagy eltávolításának kérdése kényes kérdés, és élénk vitákat váltott ki.
A párizsi Au Planteur homlokzat etikai kérdéseket vet fel, és arra hív minket, hogy elgondolkodjunk a gyarmati múltunkról, és arról, hogy meg kell-e őrizni vagy sem. A freskó megőrzése és oktatási értékkel való kiegészítése lehetővé tenné e történelmi tanúságtétel megőrzését, miközben a gyarmati korszak emlékeiről és ábrázolásairól való elmélkedésre ösztönözne.
E történelmi tanúságtételek megőrzése kulcsfontosságúnak tűnik, ha nem akarjuk elhomályosítani történelmünket és elősegíteni múltunk megértését. Érdekes, ha nem is elengedhetetlen, hogy ezeket a maradványokat oktatási és magyarázó elemekkel egészítsük ki, hogy ne bagatellizáljuk el a gyarmatosított népesség által átélt szenvedéseket és igazságtalanságokat.
A párizsiAu Planteur homlokzat egyedülálló lehetőséget kínál a látogatóknak arra, hogy szemtől szembe kerüljenek a francia történelem egy darabjával, és elgondolkodjanak az emlékezet és az etika kérdésein, amelyeket felvet. A freskó megőrzése így hozzájárulhat gyarmati múltunk jobb megértéséhez, miközben konstruktív és felvilágosult párbeszédet ösztönöz a kulturális és történelmi reprezentációkról.
A tisztelet és a tudatosság érdekében az Au Planteur homlokzatának megőrzését oktatási és magyarázó megközelítéssel kell kísérni. Ez segítene a művet kontextusba helyezni, gazdagítaná örökségünket, és ösztönözné a gyarmati emlékekről és a belőlük fakadó etikai kérdésekről folytatott tájékozott eszmecserét.
Hely
Az ültetőnek
10 Rue des Petits Carreaux
75002 Paris 2
Árak
Ingyenes
Ajánlott életkor
Mindenkinek
