Párizs város történetében egy tél kiemelkedik intenzitásával és rekordhidegségével. Mi volt tehát ez a tél, amely nyomot hagyott a párizsi történelemben, hátborzongató történeteket és kitörölhetetlen emlékeket hagyva maga után a kollektív emlékezetben? Ez egy izgalmas kérdés, amely arra invitál bennünket, hogy utazzunk vissza az időben, és fedezzük fel a jégbe fagyott Párizst.
Ez a történelmi tél nem más, mint az 1879-es tél. Egy olyan tél, amely egy példátlan éghajlati megpróbáltatás szimbólumaként maradt meg az emlékezetünkben. Abban az évben decemberben a hőmérséklet soha nem mért szintre zuhant. A Parc Montsouris-ban abszolút rekordot állítottak fel a -23,9°C-os hőmérséklettel. Ez a szélsőséges hideg nem volt elszigetelt epizód, hanem az egész decembert jellemezte, így 1879 lett a meteorológiai mérések kezdete óta a leghidegebb hónap, amelyet Párizsban megfigyeltek, minden időszakot együttvéve.
Ez a kivételes hideg több volt, mint egy hőmérsékleti rekord, és mélyreható hatással volt a párizsiak mindennapi életére. A pezsgéséről és dinamizmusáról ismert város megállt. Az általában nyüzsgő utcák jeges sivataggá változtak. A piacok, a találkozóhelyek és a mindennapi tevékenységek megzavarodtak a kegyetlen hideg miatt.
ASzajna, a főváros létfontosságú ütőere sem menekült meg a csípős hidegtől. A befagyott folyammá változott Szajna egyszerre csodálatos és szürreális látványt nyújtott, amely a természet erejéről tanúskodott, amellyel szemben még egy olyan nagyváros is sebezhetőnek tűnt, mint Párizs. Ez a ritka jelenség egyedülálló jeleneteknek adott otthont, amelyek beíródtak a város történelmébe.
Párizs: fedezze fel újra a Szajna utolsó befagyásának képeit
Manapság nehéz elképzelni, hogy a fővárost átszelő folyó a napokig tartó csípős hideg után befagyott. De a Szajnát utoljára 1956-ban borította jég! Nézze meg a képeket. [Olvass tovább]
Az 1879-es tél az emberi ellenállóképesség leckéje is volt. A megpróbáltatásokkal szembenézve a párizsiaknak leleményességről és szolidaritásról kellett tanúbizonyságot tenniük, hogy leküzdjék a nehézségeket. Ez a kihívások, de az alkalmazkodás és az innováció időszaka is volt, amikor mindenkinek meg kellett találnia a módját annak, hogy a szélsőséges körülmények ellenére melegen tartsa magát, táplálkozzon és folytassa az életét.
A kemény tél nem új jelenség Párizs számára. A várost 975-ben májusig (igen, igen!) vastag hóréteg borította, ami pusztító éhínséghez vezetett. Még farkasokat is láttak a városban, és a hó néha ember derékig ért. Hasonló, bár kevésbé szélsőséges epizódok az évszázadok során megismétlődtek, mint például 1952-ben és 1963-ban, amely a 20. század leghosszabb telének számít.
Párizs történelmét is megszakítják a szörnyű fagyos időszakok. 1407-ben a város a középkor egyik leghidegebb telét élte át, 66 egymást követő fagyos nappal. A Szajna befagyott, és a bor is befagyott a hordókban. A Petit-Châtelet és a Saint-Michel hidakat elsodorta a jég.
Az 1678 óta mért átlaghőmérsékletek elemzéséből kiderül, hogy a 19. század eleje különösen hideg volt. Ez a lehűlési időszak a 18. század második felében kezdődött. Azonban 1850 után az átlaghőmérséklet ismét emelkedni kezdett, és az 1990-es évek az évszázad legmelegebb évtizedét jelentették.
Az 1408-as, 1608-as, 1709-es és 1830-as évekre a rendkívüli hideg miatt emlékezünk. Ezek a hosszúságukkal és súlyosságukkal jellemezhető telek drámai hatással voltak a párizsiak életére, a Szajna elzárásától kezdve a súlyos élelmiszerhiányig.
E telek következményei gyakran katasztrofálisak voltak. Az olvadás árvizeket okozott, hidakat rongált meg, és a termést is károsította Párizs környékén. A kemény teleket általában éhínség követte, mint például 1684-ben, amikor a termés annyira rosszul sikerült, hogy még a nemesi családokat is sújtotta.
Ma, amikor csak néhány centiméter hó esik, nehéz elképzelni az elmúlt évek téli jeleneteit. Az archívumok feltárásával azonban újra átélhetjük ezeket a történelmi pillanatokat, és egyedülálló perspektívát kínálunk az örök város ellenálló képességéről és alkalmazkodásáról az éghajlati kihívásokkal szemben.
Bibliográfiai források :
Ajánlott életkor
Mindenkinek
