Idén már az 50. évfordulóját ünnepli a párizsi körgyűrű! Ez a fővárost körbeölelő nagy városi autópályanem volt mindig út, és meglehetősen szomorú története van, amely szorosan kapcsolódik a párizsi társadalom fejlődéséhez és urbanizációjához. A város védelmére létrehozott mai körgyűrű vonalai több évtizeden át a lakosság legszegényebb rétegének adtak otthont, azoknak, akik sem Párizsban, sem a szomszédos külvárosokban nem találtak lakást, ahol az árak már túl magasak voltak.
Az 1850-ből származó, 250 méter széles és közel 35 kilométer hosszúságú erődítmények egy katonai övezetet határoltak le, amelynek célja a város biztonsága volt. Ugyanakkor a város elkezdett változni és modernizálódni, köszönhetően Haussmann munkásságának, akinek ezt a jellegzetes építészetet köszönhetjük. Ennek következtében a lakásárak emelkedtek, és a munkásosztály a külvárosokba költözött. De a legszegényebb munkások sem engedhették meg maguknak, hogy ott éljenek, és kénytelenek voltak az akkoriban"Zónának" nevezett területen lakni.
Ezek közé tartoznak a rongyszedők, a szemétgyűjtők, a házalók és a darálók. Az egészségtelennek és meglehetősen veszélyesnek tartott Zóna nem egy kellemes hely az élethez, és sok bűnöző, például az apacsok, tevékenykedik itt. Bár a helyzet kezelésére szabályozásokra volt szükség, a hatóságok az első világháború után inkább a terület újjáépítése mellett döntöttek.
Az első ötlet, miszerint a körgyűrűt természetközeli területté kellene alakítani , hogy Párizs fellélegezzen, kudarcot vallott, és csak a második világháború után került az emberek fejébe a városi autópálya gondolata, amely a forgalmi torlódások enyhítésére irányult. Az 1960-as években nagyszabású projektet hajtottak végre, és az övezet fokozatosan eltűnt, egészen 1973-ig, amikor Pierre Messmer, Pompidou miniszterelnöksége alatt Pierre Messmer felavatta a körgyűrűt.
Ez a történet azonban rányomta bélyegét a korszakra, és a"zonardok" kifejezés a szókincs része maradt, néha dalokban is használják, ami a külvárosokkal szembeni általános megvetést jelenti.
