Párizsban számos olyan zöldterület található, ahol a párizsiak egyszerre pihenhetnek és élvezhetik a természetet. Ott van természetesen a Jardin du Luxembourg a történelem szerelmeseinek, a Parc Monceau a romantikusoknak és a Parc des Buttes-Chaumont a magaslatokért.
Délebbre található a Parc de Bercy. Apárizsi Accor Aréna mögött található Parc de Bercy egy gyönyörű, 14 hektáros zöldterületet kínál a helyi lakosoknak. Az 1993-ban létrehozott terület három kertből áll, és a természet és a kultúra remek keverékét kínálja a rendszeres látogatóknak és a kíváncsiskodóknak egyaránt.
Ha valaha is bolyongott már ennek a párizsi parknak a sikátoraiban, talán már találkozott néhány nagyméretű bronzszoborral. A Szajna felőli oldalon, a lépcső teteje és a Simone de Beauvoir gyaloghíd között a pázsiton kiállított bronzalkotások Rachid Khimoune alkotásai. Ezeket a lenyűgöző szobrokat 2001-ben avatták fel a 21. századba való belépésünk alkalmából, és egy fantasztikus világkörüli utazásra invitálnak bennünket!
Ezeket a gyermekszobrokat, amelyeket egyszerűen csak "A világ gyermekei" néven emlegetnek, a világ számos országának kultúrája ihlette. Ezek közé tartozik Marie-Carmen Spanyolországból, Enzo Olaszországból, Mohammed Marokkóból, Felipe Mexikóból, Jim New Yorkból és Antonio Brazíliából. Végül ez a 21 egyedi szobor egy monumentális installációt eredményez, amely egyszerre eredeti és játékos.
Rachid Khimoune 1953-ban született Decazeville-ben, Aveyronban, és 1974-ben diplomázott a párizsi École supérieure des Beaux-Arts-on. Kezdetben a festészet vonzotta, de végül a szobrászat felé fordult, és díjak és kitüntetések sorát nyerte el. 1980-ban elnyerte a Prix de la Fondation de France díjat. 2002-ben Chevalier des Arts et Lettres, 2007-ben pedig Chevalier de la Légion d'Honneur címet kapott.
Amint a művész a honlapján elmondja, a "Les Enfants du Monde" című művet a világ különböző pontjain szétszórt járdakövek, csatornafedelek és törött bitumenek öntvényeiből állították össze."Azt gondolhatnánk, hogy a világ összes aszfaltja egyformán néz ki, de városról városra a fa rácsok és csatornafedelek megkülönböztető jegyek, mint egy tetoválás a bőrünkön, amelyek elárulják a város identitását, vagy akár a történelmünket" - olvasható az avatáson elhelyezett táblán. A művész által a világ minden táján meglátogatott városok városi teréből vett elemek és motívumok felhasználásával ezek a szobrok egyetemes kapcsolatot testesítenek meg a kultúrák között.
