Mi az az együttélés, egy olyan rendszer, amely az új törvényhozási választások után kerülhet a képbe? Az Alkotmánytanács honlapja a kohabitációt a következőképpen határozza meg: "olyan politikai helyzet, amelyben a köztársasági elnök és a parlamenti képviselők többsége ellentétes politikai meggyőződésű. Mivel a kormány a Nemzetgyűlésnek tartozik elszámolással (az 1958. október 4-i alkotmány 20. cikkének (3), (49) és (50) bekezdése), a köztársasági elnöknek olyasvalakit kell kineveznie a kormány élére, aki a Nemzetgyűlés többségének támogatását élvezheti".
2024. június 30-án a franciák ismét az urnákhoz járulnak, hogy megválasszák parlamenti képviselőiket. A választásokon induló politikai pártok közül az egyik biztosan többségben lesz a Nemzetgyűlésben, és könnyen lehet, hogy ez a párt nem a megválasztott köztársasági elnök pártja lesz. Az államfőnek ekkor ki kell neveznie egy miniszterelnököt, aki a nemzetgyűlés többségének vezetőjeként fog tevékenykedni, azaz egy olyan miniszterelnököt, aki nem a saját pártjából való.
Az V. Köztársaság történetében a franciák három együttélést éltek meg: 1986 és 1988 között egy szocialista elnök (François Mitterrand) és egy RPR miniszterelnök (Jacques Chirac). 1993 és 1995 között egy szocialista elnökkel (François Mitterrand) és egy RPR miniszterelnökkel (Édouard Balladur). Majd 1997 és 2002 között az RPR elnöke (Jacques Chirac) és szocialista miniszterelnöke (Lionel Jospin).
Az államfőnek és a kormányfőnek "együtt kell léteznie" az állam élén, hogy Franciaországot irányíthassák. Ezen együttélések során a köztársasági elnöknek jóval kevesebb hatásköre van: a miniszterelnöknek és a Képviselőházban lévő többségének nagyobb befolyása van a törvények elfogadására és az ország belügyeinek irányítására.
A köztársasági elnök megtartja a nemzetközi ügyek irányítását. A kinevezési jogkörének egy részét is megtartja (ő nevezi ki az Alkotmánytanács három tagját, valamint a polgári és katonai tisztségeket). Az elnök a fegyveres erők vezetője, de a kormány "a hadsereg erejével rendelkezik". Az elnök Franciaország nukleáris erejének birtokosa. Ő hirdeti ki a törvényeket, és kérheti azok második tanácskozását. Ő elnököl a Minisztertanácsban, és évente egyszer feloszlathatja a Nemzetgyűlést.
Újbóli feloszlatás esetén egy évet kellene várni az új szavazásra, és a parlamenti többség változhatna, ami lehetővé tenné a köztársasági elnök számára, hogy új miniszterelnököt válasszon.
