Sietős, türelmetlen, kissé zsémbes: a párizsiak évszázadok óta nem változtak. Ha ma azt halljuk tőlük, hogy azt skandálják: "Nem várunk százhét évet!", hogy kifejezzék bosszúságukat, ez a mondat egy olyan történelmi epizódban gyökerezik, amely éppoly történelmi, mint amilyen poros: a Notre-Dame de Paris építésében.
Visszapillantás 1163-ba: az első követ leteszik, és a katedrális lassan emelkedni kezd... lassan. Valójában nagyon lassan. Majdnem két évszázadba telik, amíg az épület eléri fényét, és ez a maraton tele van buktatókkal: építészeti kihívásokkal, politikai konfliktusokkal, pénzügyi problémákkal, változó építésvezetőkkel stb. A kifejezés középpontjában álló híres 107 év azonban az 1270-ben befejezett főbb munkafázisokra utal, amelyek már a lakosokat is a végére hagyták.
Az évtizedekig tartó kalapácsütésekkel és porral szemben a párizsiak panasza, akiknek elegük lett ebből a végeláthatatlan építkezésből, ezt a csípős mondatot szülte: "Nem fogunk 107 évet várni!", egy kollektív, szívből jövő kiáltást, amely afrancia türelmetlenség jelképévé vált.
A párizsiak tehát vártak. Hosszú ideig. De lássuk be, a Notre-Dame pompája megér néhány évszázadnyi türelmet... még a sietőknek is!
