A népszerű rue Saint-Denis negyedben található Passage du Caire a francia főváros egyik történelmi kincse. Az 1798-ban megnyitott épület a 18. század végi párizsi építészet egyedülálló panorámáját nyújtja. Kevésbé hivalkodó, mint társai, de megőrizte azt a diszkréciót, amely a történelem és a kuriózumokkal átitatott hellyé teszi.
Ez a passzázs, a párizsi passzázsok elődje, soha nem volt extravagánsnak szánva. Egyszerű, a korban újszerű céllal épült: fedett sétányt biztosítani a lakók számára. Ez a Palais-Royal kertjeiben úttörőként alkalmazott koncepció lehetővé tette az időjárás viszontagságaitól védett üzleteket.
A Passage du Caire soha nem rendelkezett a Passage des Panoramas vagy a Galerie Vivienne pazar díszítéseivel. Nincsenek mozaikok a padlón, nincsenek bazaltreliefek a falakon, nincsenek gyönyörű feliratok. Mindig is népszerű hely volt, kézműveseknek és kereskedőknek adott otthont, és védelmet nyújtott az időjárás viszontagságaitól.
A francia főváros szívében fekvő Passage du Caire folyosók labirintusával három fő tengely - a Saint-Denis, a Sainte-Foy és a du Caire galéria - mentén terül el. Ez a 2,60 méter széles, keskeny, de nagy kiterjedésű folyosó lenyűgöző 370 métert tesz meg, és ezzel Párizs leghosszabb fedett folyosója. Ez egyben az egyik legrégebbi is, 1798 végén adták át, és azzal a kitüntetéssel büszkélkedhet, hogy ez volt az első fedett folyosó, amely a Palais Royal galériáin kívül épült. A Palais-Royal átjárók és a Galerie Feydeau elpusztulása óta a Passage du Caire valójában a legrégebbi fedett átjáró Párizsban.
A Filles-Dieu kolostor egykori területén épült Passage du Caire egy nagyszabású, a kerület átalakítását célzó ingatlanfejlesztési akció eredménye, amelyet az 1790-es forradalom idején, az ingatlanok államosítása után indítottak el. A Caisse des Rentiers 1797-ben árverésen vásárolta meg, hogy lakótelepet építsen.
A történelem nyomot hagyott a Passage-on, a nyomdaipari kezdetektől a ruhaiparban betöltött mai szerepéig. A Passage du Caire azonban több, mint építészeti és ipari múltja; a napóleoni korszak élő visszhangja is.
Az építési projektet Bonaparte 1798 és 1801 közötti egyiptomi hadjáratának tiszteletére tervezték, aminek következtében az újonnan létrehozott utcákat egyiptomi nevekről nevezték el, például Rue du Caire, Rue d'Alexandrie, Rue du Nil és Rue d'Aboukir. A korabeli Franciaországban az egyiptománia pezsgését testesíti meg a Place du Caire 2. szám alatti épület, amelynek homlokzatát egyiptomi motívumok díszítik.
A Place du Caire 2. számért felelős építész kiléte, valamint magának a folyosónak az építésze is vita tárgyát képezi. Egyes dokumentumok Philippe-Laurent Prétrelnek, míg mások Jules-Gabriel Garraud-t vagy Garaud-t említik. Egy másik lehetőség szerint Gabriel-Joseph Garraud tervezhette a homlokzatot 1828 körül.
A Passage du Caire gazdag története ellenére már az átadás pillanatától kezdve nehézségekbe ütközött. Az eredetileg szerény, szerény üzleteket vonzó helynek tervezett, de nehezen találta meg a közönségét. 1844 körül a Passage a nyomdaiparra és a kartoniparra kezdett szakosodni, és ez a tendencia a második birodalom idején megszilárdult.
A Passage du Caire 1892-ben a nyomdaipar kereskedelmi központjává vált. Sajnos az elárusító pultok a túlélésért küzdöttek, és a Passage-t még a pusztulás is fenyegette. Azonban III. Napóleon eltörölte a váltóbélyegzési kötelezettséget, ami lehetővé tette a Passage számára, hogy újra feltalálja magát, és elkerülje a lebontást.
Ma a Passage du Caire-t főként női készruhák nagykereskedései és ellátó üzletek foglalják el. Bár a Passage messze nem népszerű turisztikai látványosság, történelme, egyedi hangulata és a Sentier negyedben betöltött szerepe miatt továbbra is lenyűgöző hely. A Passage du Caire Párizs átalakulásainak tanúja, és továbbra is történelmet hoz a metropolisz szívébe.
Foglaljuk tehát össze a Passage történetét:
A Passage du Caire felfedezése olyan, mint egy utazás Párizs történelmében és építészetében, egy letűnt korszak szívébe, amely még ma is velünk van.
